A valódi, súlyos kimenetelű nemkívánatos hatást okozó antibiotikumallergiák napjainkban ritkábbak, mint amennyi betegről tudni véli az egészségügyi személyzet a betegdokumentációk alapján. A pontatlan allergiás anamnézis a széles spektrumú antibiotikumok elleni rezisztencia növekedésével, a Clostrioides difficile gyakoribb előfordulásával, költségnöveléssel és számos egyéb kockázatokkal jár mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban.

A Zollinger–Ellison-szindróma a gastrin-termelő neuroendokrin daganatok klinikai megjelenési formája. Ez a fokozott savtermeléssel járó kórálla­pot leggyakrabban fekélybetegség, gastro-oesophagealis reflux beteg­ség, valamint hasmenés képében jelentkezik. Ritka kórkép, mely jelentős malignizálódási potenciállal bír. Az atípusos tünetek következtében lassan, gyakran már metasztatikus formában kerül felismerésre, mely jelentősen ront a betegek életkilátásán.

A csípő- és térdprotézisek beültetésénél kezdetektől fogva az egyik legna­gyobb kihívást a beültetett idegen anyag körüli bakteriális fertőzés jelentet­te, ami a mai napig az egyik legsúlyosabb szövődmény. Az utóbbi években az ortopédia figyelme fokozottabban a periprotetikus infekciók témaköre felé fordult; számos munkacsoport foglalkozik a témával. Összefoglaló közlemények, áttekintő cikkek sora született a témakörben az utóbbi 5–10 évben, ám Magyarországon ilyen jellegű mű ez ideig nem jelent meg. Az ízületi protézisek körüli bakteriális infekciók korszerű diagnosztikájával és kezelési elveivel foglalkozik ez a tanulmány.

Az ízületi protézis beültetések számának folyamatos növekedésével együtt vált egyre gyakoribbá legrettegettebb szövődményük, a periprotetikus fertőzések előfordulása is. Az infekciók kezelése igen nagy terhet ró mind a betegre, mind az egészségügyi ellátó rendszerre nézve, azonban biz­tonságos diagnosztikájuk a mai napig nem megoldott kérdés. Széles körű kutatás zajlik olyan biomarkerek megtalálására, melyek segítik a fertőzések azonosítását. A szerző betekintést ad a periprotetikus fertőzések diagnosz­tikájába, különös tekintettel az alfa-defenzin ebben játszott szerepére.

Radikális prosztatektómián átesett férfiak egy részénél stressz (terheléses) inkontinencia lép fel, melynek kezelésére hatékonynak bizonyult egy újonnan kifejlesztett az újonnan kifejlesztett műtéti korrektorhurokkal.

A térd-és csípőízületi protézisműtétek után kimutathatóan növekszik a szívinfarktusok aránya, míg a tromboembóliák aránya nem csak a műtétek után, hanem hosszabb távon is növekedést mutat.

Minthogy egyre növekvő mértékben használunk implantátumokat és ízületi protéziseket, egyre gyakrabban szembesülünk a biofilmfertőzések problematikájával is. Tartós fájdalom vagy az implantátum korai kilazulása negatív mikrobiológiai tenyésztési lelet mellett is protézisinfekcióra enged következtetni. Az implantátumon többféle módon telepedhetnek meg mikrobák. A patogenezis fontos a megfelelő kezelés kiválasztása szempontjából.

Az Egyesült Államokban évente körülbelül 1,2 millió terhességmegszakításra kerül sor, melynek 8%-a a terhesség második trimeszterében, 1,3%-a a 21. terhességi héten vagy azt követően történik (1. ábra). A nagy morbiditással járó módszerek (pl. méhűrbe fecskendezett hypertoniás sóoldat és hysterotomia) helyét a biztonságosabb és hatásosabb gyógyszeres eljárások vették át, például a méhnyak tágítása után a méhűr kiürítése (D&E, dilatation and evacuation) vagy a gyógyszeres terhességmegszakítás (szülésindukció). Bár a második trimeszterben a terhesség terminálására használt módszerek alkalmazását összességében kis morbiditás kíséri, a második trimeszterbeli abortusz nagyobb kockázattal jár, mint ha a beavatkozásra az első trimeszterben kerül sor, és a kockázat a terhességi kor előrehaladtával is növekszik.

Az Egyesült Államokban évente több mint 600 000 esetben végeznek hysterectomiát. Bár a legfrissebb adatok a minimálisan invazív hysterectomia arányának növekedéséről tanúskodnak, a méheltávolítások többsége hasi úton történik.1−3 Annak ellenére is ez a helyzet, hogy a hüvelyi és laparoszkópos hysterectomia bizonyítottan kisebb fertőzéses morbiditással, rövidebb kórházi tartózkodással és gyorsabb felépüléssel jár, mint a hasi hysterectomia.4−13 A hüvelyi méheltávolítás a költséghatékonyság szempontjából is a méheltávolítás legjobb módja.14 Mindezek alapján a hüvelyi és laparoszkópos hysterectomia javasolható a hasi méheltávolítással szemben, amennyiben a feltételek adottak.

A krónikus gyógyszeres kezelések perioperatív menedzselése az orvost nehéz döntések elé állítja. Az American Society of Anesthesiologists besorolása szerint magas pontszámú betegeknek gyakran számos kísérő betegségük van, és azokra sokféle gyógyszert szednek. A gyógyszer-kölcsönhatások valószínűsége a szedett gyógyszerek számával párhuzamosan nő. A cikk összefoglalja a nem kardiológiai műtéten áteső betegek perioperatív gyógyszerelésére vonatkozó evidenciákat. Az elmúlt évtizedben több új útmutató látott napvilágot a kardiovaszkuláris gyógyszeres kezelésekkel (pl. a béta-blokkolók adásával) kapcsolatban. A nem kardiovaszkuláris gyógyszerek adásáról szóló állásfoglalások többsége csupán egyedi esetközléseken és szakértői véleményeken alapul.